Laura naplója

 *2 hét múlva*

Ez is elérkezett,az utolsó nap a suliban ebben az évben,aztán jönnek az ünnepek,igazándiból én nem is annyira várom,mivel mindenki elmegy a családjával a rokonokhoz vagy elmennek telelni mint Auróra,csak abban reménykedek hogy Oli vagy Máté legalább itthon lesznek mert különben megöl az unalom.

-Laura!-mutatott rám a rajztanár.

-Tessék tanárúr!-eszméltem fel gondolataimból.

-Milyen rajzot kérek a mai órán?-kérdezte vigyorogva.

-Nem tudom tanárúr.-mondtam.

-Elmondom utoljára,rajzold le egy számodra fontos családtagot barátot,az óra végére mindenki legyen kész!-mondta azzal nézegetni kezdte a naplót.

Mi pedig elkezdtük felosztani,ki-kit rajzol végül,ez lett:Én Olit,Oli engem Merci Aurórt,Auróra Mercit.

Az óra végére,mindenki kész lett,ime az én remekművem:

 -Remek munkák!-szólt elismerően.

-Köszönjük a tanárurnak!-kiabálta Ádám.

-Már megint maga Kalaposi,mindig maga az!-mondta a tanárúr.

-Elnézést!-mondta.

-Szóval Laura Merci Ádám Lili és Dani maguk két jegy között vannak,amikor visszaérünk szünetről mutassanak be nekem egy ugyanebben a témában készült rajzot,köszönöm Viszlát!-mondta majd azután megszólalt a csengő.

Gyorsan bedobáltam a tanszereimet a táskámba,majd Norbival eggyütt indultunk haza.

A házunk elé érve megtorpant,s szájára keserves mégis szórakozott mosoly kuszott.

-Mi van?-kérdeztem mosolyogva.

-Tudod szerdán voltam,a foci szakkörön aztán a haverokkal buliztunk és összejöttem egy csajjal,csak egyszeri volt.-mondta.

-Csak egyszeri?-kérdeztem úgy mintha nem esne rosszul.

-Igen csak egyszeri.-mondta.

-Tudod mit,felőlem lehet többszöri is és még ráteheted a gyorshivódra is az sem érdekel!-kiabáltam.

Mire ő csak nézett rám mintha nem értené mit mondok.

-Szemét disznó,mivan nem mész el,én rugdossalak el innen?-kérdeztem idegesen és mégis szomorúan.

-Rajta van a gyorshivomon!-mosolygott azzal elment,s én is bementem és becsaptam magam mögött a bejárati ajtót és amikor beértem sirva a földre rogytam,hogy tehetett ilyent kérdezgettem magamban.

Azután összeszedtem magamat és elvánszorogtam az ágyamig és sirva a telefontán nyúltam,mivel szeretnék valaki vállán sirni.

-Máté?-mondtam halkan mikor az illető felvette a telefont.

-Laura,mi a baj,jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Át tudsz jönni?-kérdeztem szipogva.

-Persze,azonnal indulok.

Mikor ezeket a szavakat mondta,mintha máris megnyugodtam volna,tiz perc múlva csengettek,én pedig próbáltam kicsit összeszedettebben ajtót nyitni.

-Szia,mi történt,rendben vagy?-kérdezte.

-Szia.-köszöntem halkan.

-Mi történt?-kérdezte újra.

-Megcsalt.-mondtam halkan.

-Semmi baj,ez csak egy hülye,és biztos van valaki aki megbecsül téged.-mondta ő is halkan.

-Mint például?-kérdeztem.

-Mint például én!-mondta,azzal megcsókolt.(bocsi jobb képet nem találtam)

-Máté,ez nem helyes,mit csinálunk?!-mondtam majd óvatosan eltoltam magamtól.

-Valószinüleg életünk legnagyobb hibáját,de nem érdekel.-mondta majd újra megcsókolt,közben pedig átölelt.

-Nem akarok több szenvedést.-suttogtam.

-Sajnálom!-hajtotta le a fejét.

-Csak,kérlek ezt felejtsük el!-mondtam.

-Barátok?-kérdezte.

-Mindörökké!-mosolyogtam,majd átöleltem.

Elég sokáig beszélgettünk,szinte repült az idő a csókot viszont valahogy nem birtam elfeledni,egyre csak azon járt a fejem,hogy valyon barátként szeret és hiba volt vagy csak játszik velem.

-Miért csókoltál meg?-kérdeztem hirtelen felindulásból.

-Azt hittem elfelejtjük!-mondta.

-Jólvan hagyjul.-mondtam.

-Nem nézünk filmet?-kérdezte.

-De igen!-mondtam.

Közösen kiválasztottuk az egyik kedvenc vicces filmemet,majd ledöltünk az ágyra,és belemerültünk a filmbe.

Mikor a film véget ért Máté hazament,a szüleim pedig hazaértek és leültünk vacsorázni,aztán lezuhanyoztam és végül indultam aludni.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat