-Máté.-sóhajtottam.
-Lara,én.-szabadkozott.
-Most mennem kell haza.-mondtam majd elmentem.
-Laura,én.-kiabálta utánam.
-Máté,ne nehezítsd meg!-sírtam.
Amikor hazaértem az unokatesóm ott ült a nappaliban,és az én nutellámat ette.
-Áh szia.-köszönt kaján vigyorral.
-Nutella lopos féreg vagy.-mondtam.
-Mesélj még.-nevetett.
-Utállak.-mondtam.
-Én nem utállak.-mondta.
-Tessék?!-kérdeztem.