Laura naplója

Sziasztok!:) Most előre ugunk az időben 3 hónapot,és onnan folytatom a történetet.

*3 hónappal késöbb*

Hideg decemberi szellő csapta meg,mikor felkeltem,a hó mér javában hullott odakint,s hatalmas jégtócsák terpeszkedtek az utakon,én pedig álmosan kullogtam készülni az iskolába.

Ma is átlagos viseletet aggattam magamra,egy fekete nadrág  egy kék ing szerűség és a kabátomat.S,egy gyors smink után indultam is.

 Az iskolába érve gyorsan végigölelgettem mindenkit,nálunk ez már megszokott.

Az órák csiga lassúsággal teltek,szinte még lassabban,főleg a matek,viszont a szünetekben annál jobban elvoltunk,dobáltuk egymást hóval vagy hóembert próbáltunk épiteni,persze a szünet végére mind csurom vizesek lettünk,de hát ez hozzá járt a jó szórakozáshoz.

Mikor véget értek az órák,kedvtelenül indultam ki az iskolából,ugyanis ma nincs semmi programom,az otthon űlésen kivül.

-Szia Laura!-köszönt Norbi.

-Szia Norbi!-köszöntem.

-Nem lenne kedved eljönni velem sétálni délután?-kérdezte mosolyogva.

-Randi?-kérdeztem meglepődve.

-Hát,ha nem gondolod jó  ötletnek,akkor baráti séta!-mondta.

-Dehogynem tartom jó ötletnek,úgy sem hivnak  randira soha.-mondtam.

-Rendben,akkor délután 4-re ott vagyok!-mondta Norbi.

-Okés,szia!-köszöntem el boldogan.

Mostmár a kedvtelenség átváltott izgulásra,ahogy hazaértem rögtön készülni kezdtem,pedig még csak fél kettő volt.

-Hova-hova?-lépett be anyu.

-Sétálni,egy fiúval.-pirultam el.

-Jajj kicsikém!-ölelt meg boldogan.

-Ha már itt tartunk.-mondtam ölelésünk közben.-nem tudnád odaadni a fehér kötött pulcsidat?-kérdeztem.

-De csak most,és ha bántódása esik!-nézett rosszaloan.

-Köszönöm,köszönöm nagyon szeretlek!-mosolyogtam.

Fél négyre elkészültem,végleg elkészültem,ezért mielött megjött volna Norbi megittam egy forró kakaót,s mire végeztem már csöngettek is,gyorsan az ajtóhoz rohantam,majd kinyitottam.

-Szia!-köszönt mosolyogva.

-Szia!-öleltem meg.

-Megyünk?-kérdezte.

-Persze.- bolintottam.

Elég sokáig elsétáltunk,szinte egészen ki a városból,mikor Norbi bizonytalanul közelebb lépett,foggalmam sem volt mire készül.

Adott egy puszit a homlokomra,majd megcsókolt,egyszerre nagyon jó érzés

-Ez nagyon jó volt!-sohajtottam mosolyogva,mire ő is elmosolyodott.

-Nem iszunk egy kávét?-kérdezte kicsivel késöbb.

-De,persze.-mondtam.

Megvettük a kávékat,és leültünk az egyik közeli parkban egy padra,és megittuk őket.

Azután hazakisét,majd elment,én pedig a lehető legnagyobb örömmel aludtam el.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat