Reggel boldogan ébredtem,mintha nem is iskolába mennék,hanem inkább a bartokkal lógni,talán nem is volt olyan rossz elmenni Norbival randizni mint ahogy gondoltam,ha akar valamit,majd odajön ha nem akkor elfelejtem és ennyi.Miután felöltöztem,és kifésültem a hajamat,feltettam a szokásos sminket és indultam is az iskolába.
-Szia!-ugrott a nyakamba Auróra.
-Hali!-öleltem meg.
-Hallottam ám hogy randiztál Norbival,és nem is szóltál!-durcizott be mondata végére.
-Mentésgemre legyen,már hazamentél mikor elhivott.-tettem magam elé a kezeimet.
-Felhivhattál volna.-mondta.
-Sajnálom!-mondtam azzal újra megöleltem
-Semmi baj!-mondta majd visszaölelt.
-És mi történt?-kérdezte majd leült.
-Megcsókolt,és kávéztunk és sétáltunk.-mondtam.
-Mondtuk vagy monduk hogy tavaszra már neked is lesz szerelmed?-vigyorgott.
-Jó,de még nem biztos hogy ezen a randin kivűl akar mást is!-mondtam.
-Sziasztok!-lépett oda hozzánk Norbi,Auróra óvatosan elslisszolt,magamra hagyva a fiúval.
-Szia!-köszöntem mosolyogva.
-Szóval,öhm valamit nem kérdeztem meg tegnap.-mondta.
-Ki vele!-bátoritottam.
-Leszel a barátnőm?-kérdezte.
-Persze.-mosolyodtam el,majd megöleltem.
Ő csak halványan elmosolyodott majd visszaölelt.
Idő közben becsöngettek,szóval mindenki beleértve minket is leültünk a helyünkre.
-Összejötetek?-kérdezte kiványcsian Auróra.
-Igen!-mondtam mosolyogva.
-Mit mondtam?-kérdezte büszkén.
-Jólvan na fogd be a szádat.-nevettem.
-Ezért még kapsz!-nevetett.
Az órák hamar elteltek,s hiába akartam újdonsült barátommal lenni,akkor döbbentem rá,hogy megigértem Máténak hogy korepetálom magyarból.
-Ma egész nap nem is beszéltünk,baj van?-kérdezte mikor oda értünk hozzájuk.
-Dehogy is,sőt!-mosolyogtam.
-Pasi a láthatáron?-kérdezte.
-Olyasmi.-mondtam.
Közben felértünk a szobályába,ahol most kivételesen rend volt,ledöltem az ágyára a példámat ő is követte.
-Milyen toldalékokat teszünk az igék után?-kérdeztem.
-Foggalmam sincs!-mondta.
-Na jó menj vissza általánosba!-nevettem.
-Miért ezt melyik alsós tudja?-kérdezte.
-Mindegyik,aki eljutott harmadik osztályig.-kacagtam.
-Na jó,kérdezz újat!-mondta.
-Mi az a költői eszköz?-tértem át az irodalomra.
-Rimek?!-kérdezte.
-Te hülye vagy!-csaptam a homlokomra nevetve.
Azután átnéztük a magyar könyveket,s végül elégedetten indultam haza.
Mikor hazaértem,fáradtan döltem le olvasni,az egyik kedvenc regényemet,mikor csöngettek.
-Nyitom!-kiabáltam.
-Szia!-köszönt Norbi mikor kinyitottam az ajtót.
-Szia!-köszöntem.-hát te?-kérdeztem.
-Hiányoztál!-ölelt át.
-Te is nekem.-mondtam majd visszaöleltem.
-Bemehetek?-kérdezte mosolyogva.
-Persze!-invitáltam be.
-Mit csináltál délután?-kérdeztem majd leültem a kanapéra,és ő is leült mellém.
-Tanultam,és te?-válaszolta kedvtelenül.
-Korrepetáltam magyarból Mátét.-mondtam.
-Ügyes vagy!-mondta,majd belepuszilt a hajamba.
-Köszönöm!-mosolyogtam.
Még sokáig beszélgettünk aztán Norbi elment haza,én pedig lefürödtem majd elmentem aludni.